8. fejezet - Új arc

Szijaasztok^^
bocsi h nem volt rész...eddig láttátok prbáltam hétfőnként frissíteni és ezt próbálom betartani csak nem mindig jön össze..:Sde most ittvan az újrész^^remélem teccik...miattatok csinálom *-*(ez nem fenyegetés..csak ürölök ha olvasod xD)

Eleazar megragadta a kezem és bármiféle magyarázat nélkül elindult vissza a ház irányába. Inkább nem akartam még jobban felbosszantani, úgyhogy hagytam magam, hogy visszavonszoljon, a helyre, ahol kezdődött ez az egész rémálom, de mégse volt az, annál sokkal rosszabb volt. Az egész út szótlanul telt és én azon gondolkodtam, hogy mégis hogyan működik a képességem, mert Eleazar most megfogta a kezem és, nem pedig átnyúlt rajtam. Viszont a képességemmel kapcsolatos kérdéseket nem hiszem, hogy most kéne firtatnom, amikor ennyire, hogy is mondjam, magába szakadt Eleazar. Biztos a hülyeségeimen gondolkodik, és hogy inkább hagyott volna meghalni, és akkor nem kéne velem szenvedni. Lehet, hogy rosszabb vagyok, mint egy kisgyerek. Megérkeztünk a házhoz, kinyitotta az ajtót, belépett, közben elengedte a kezem. A félig nyitott ajtón nem akartam besurranni, inkább megnézem, hogy önmagától is működik-e a képességem. Megindultam nagy lendülettel, és átmentem az ajtón. Szóval még most is működik, de akkor, hogy fogta meg a kezemet Eleazar? Ő eközben csak leült a fotelba, és engem bámult, amikor átmegyek az ajtón. Még mindig csodálkozással teli szemekkel figyelt, de nem szólalt meg, gondolataiba mélyedve hagytam egymagában, és elindultam feltérképezni a házat.
Ugyanazon a folyosón haladtam, amelyiken legutóbb is elképedve lépkedtem és megtudtam a különleges képességem. Így visszagondolva, amennyire ki voltam akadva, hogy átmegyek a falon, nagyon élvezem. Egyszer majd kipróbálom, hogy benne tudok-e maradni a falban, mert eddig csak áthaladtam rajta. Elmentem a folyosó végéig és átléptem abba a szobába, ami a nappaliból nézve, szemben nyílt. Ez egy fürdőszoba volt, és égető vágyat éreztem egy zuhany és tiszta ruhák iránt. Átnyúltam a szekrényen és kitapogattam egy törülközőt, majd kinyitottam és kivettem. Ennek így nem volt semmi értelme, de szórakoztató volt átnyúlkálni tárgyakon. Leöltöztem és nem érdekelt, hogy meg sem kérdeztem, hogy baj-e, hogy lezuhanyozom, vagy valami…de szerintem csak nem harapja le Eleazar a fejem, amiért lezuhanyozok abban a házban, amiben már nem tudom hány napja, tartózkodom piszkosan – a büdöset nem mondhatom, mivel egyáltalán nem izzadok új formámban. Levettem magamról a foltos kissé szakadt ruhákat és beálltam a zuhany alá. Megnyitottam a hideg vizet, de nem zavart, egyáltalán nem éreztem, hogy fáznék, de inkább engedtem hozzá meleg vizet is. Teljesen ellazultam, csukott szemmel elkezdtem kutatni a tusfürdő után, de nem találtam, pedig az előbb még ott volt a tartón. Kinyitottam a szemem, és pont ott köröztem ahol van és megfogtam a tubust. Nyitott szemmel sikerült felemelni is. Visszaraktam a helyére és csukott szemmel újból megpróbáltam megfogni, de nem tudtam, pedig pontosan biztos voltam benne, hogy ott van. Ezek szerint nem csak az akaratomon múlik, hogy átnyúljak valamin, vagy valakin. Kinyitottam a szemem és erősen koncentráltam a tusfürdőre, miközben közelítettem a kezem és sikerült átvinnem rajta a kezem.
Ezek után megmostam a hajam, és kiléptem a zuhanyzóból és magamra tekertem a törülközőt, közben kuncogtam, hogy miket fedeztem fel zuhanyozás közben. Megpillantottam magam egy tükörben és meglepődtem a látványtól. Egy teljesen más arckép tekintett vissza rám. Nem ismertem önmagamra. Az arcom, mint egy porcelánbabáé, hibátlan, tökéletes. A szemeim a zafír legszebb árnyalatában pompáztak, élénken csillogtak. A hajam vizesen tapadt vállamra, mégis fényes volt, mintha egy teljesen új hajkoronát növesztettem volna pár nap alatt. Már csak meg kéne szárítani, és tökéletes lenne. Soha nem éreztem magam még ilyen szépnek. Az önbizalmam megnőtt egy jó nagy adaggal, és törülközőbe csavarva kezdtem el vidáman táncolni a fürdőszobában. Pár perc örömtánc után rájöttem, hogy fel kéne öltözni, de nem tudom mibe, mert az, biztos, hogy nem veszem vissza azokat a mocskos göncöket.
Csak egy szál, törülközőben kimenjek Eleazarhoz ruhát kérni? Nem szívesen, de muszáj lesz, mert különben itt ülhetek örökké.
Megindultam a fürdőszobából, a nappaliba és csak remélni tudtam, hogy Eleazar ott ül még mindig, és nem ment el valahova, mondjuk azt csak hallottam volna.
A folyosó végéről megpillantottam Eleazart, amint még mindig ott ül szótlanul.
Vajon, hogy fog reagálni, ha kizökkentem ebből a szótlanságból és mepillant egy törülközőbe tekerve? Nem tudtam, de ki kell deríteni, mert kezdtem kényelmetlenül érezni magam itt meztelenül, vagyis törülközőben. Erőt vettem magamon, és odaléptem hozzá és megszólítottam
- Eleazar? – bizonytalanul csengett a hangom, de felkapta a fejét. Kidülledt szemekkel végigmért, aztán mosolyra húzódott a szája, és tekintetét belefúrta az enyémbe.
- Igen, mit szeretnél? – kérdezte elmerülve tekintetemben
- Hááát…azt szeretném kérdezni, hogy van-e valami ruha, ami rám jó – elég kényelmetlenül éreztem magam, az arcomon pedig bizsergést éreztem.
- Hmmmm. Elmegyek a boltba és kerítek valami ruhát neked – mondta, de szeretett volna megkérdezni még valamit, és a szoba egy másik részébe pillantva kibökte – körülbelül tudnál mondani méreteket, mert nem szeretnek hozni minden méretből ruhát – a szeme visszavándorolt rám
Elsoroltam neki, hogy mekkora nadrágot, felsőt és cipőt vegyen, aztán nagy nehezen elmondtam a melltartóm méretét is, mert a régi, amit levettem tele volt pecsétekkel és nem hiszem, hogy Eleazar mosni fog rám, én pedig addig itt ülök felette törülközőbe tekerve. Ez a téma mindkettőnket érzékenyen érintett és zavarba jöttünk. Miután elmondtam a méreteket, lassan kisunnyogott a házból és hallottam, hogy rohanva távozik. Egyedül maradtam ebbe a nagy házba, ruha nélkül, csak egy dolgom volt: várnom kellett. Körülnéztem a házban, és találtam pár furcsaságot. Például a konyha olyan volt, mintha nem is lakna itt senki. Az eszközökön és a berendezésen kívül semmi nem volt benne, mondjuk, mivel csak egy vámpír él itt ezért nem kéne, hogy ez zavarjon.
Csak azt nem tudom, hogy akkor most itt élek vagy vendég vagyok? Hova tudnék menni? A családomhoz biztos nem, mert a végén még megölném őket. A saját érdekükben elhagyom őket. Azt fogják hinni, hogy meghaltam, mondjuk azután, ami Hannával történt – vagyis, hogy nem tudom, mi van vele – nem tudnék a szemük elé kerülni, mert csak az ő arca nézne vissza rájuk, és még szomorúbbak lennének. Plusz az új – még meg kell szokni ezt a szót, de – vámpír külsőmmel is meghökkenteném őket. Hasonlítok önmagamra, de változtam is. A nyaralásra pedig nem foghatom, mert nem túl sokat barnultam, inkább fakultam…
Miközben álltam az üres konyha közepén és magamban „beszéltem” meghallottam, hogy Eleazar közeledik, szorosabbra tekertem magamon a törülközőt és kimentem a nappaliba. Egy pár pillant múlva belépett nagy márkás szatyrokkal a kezében.

Ha tetszett, ha nem, írj véleményt! Abból csak tanulhatok :D
köszönöm szépen az eddigi több száz olvasót, rendszeres olvasót, kommentet és a segítséget ikertesómnak, Kittymnek LLL.
puszaa