Meglepi^^

Megígértem, és jöttem is :P először is egy kis táblácska nektek L.

a hátterek majd később ;)
pussz K.

10. fejezet - Hozzád hasonlót még nem láttam

Szijasztok L.
sajnálom, hogy nem jelentkeztem, de most nem kezdek el felsorolni okokat, mert úgy se érdekelne titeket :)
de mint látjátok új design van^^ (én csináltam:D remélem tetszik :P) a fejlécen szereplő ikerpár mellett döntöttem, én így képzeltem el őket, de ha te másképp, ötleteidet várom :) a szőke lány Vanda, a barna hajú lány pedig Hanna, mindkét lány vámpírként szerepel a fejlécen, ezt döntsd el, vagy töprengj el rajta, hogy így lesz-e vagy nem :P és most a rész^^

Kinyitotta előttem az ajtót – nem mintha szükségem lenne rá – és kiléptem a tornácra, ahol még nem ért fény. Kilépett utánam és bíztatott, hogy menjek tovább, de nem mertem, mert, mi lenne, ha mégis elégek a napon? A vámpíros filmekben mindig ezt mutatják, friss vámpír létemre nem kéne egyből megölnöm magam.
- Nem fogok meggyulladni? – visszanéztem Eleazarra, akitől egy óriási mosolyt kaptam, de nem volt gúnyos.
- Ilyen csak a mesékben van. Teljesen más okból nem megyünk napfénybe, amikor emberek is látnak. – kétkedésemet látva elindult előre – jól van, ha nem hiszel nekem – és amint rávetődött a fény, elállt a lélegzetem.
Soha életemben nem gondoltam, hogy valami ilyen gyönyörű lehet. Mintha több ezernyi gyémánt fedte volna Eleazar testét. Meg akartam érinteni. Követtem őt, és mikor odaértem hozzá, mielőtt megérintettem volna, úgy nézett ki, mint aki szellemet látott.
- Mi az? Mi történt? – nem tudtam, hogy mit lát, amiért ennyire el van képedve.
- Sohasem láttam még ilyet életemben. – tátott szájjal meredt rám továbbra is, mikor megpillantottam a kezem. Több milliónyi kék zafír volt a bőrömön. Ugyanúgy csillogtam, mint Eleazar, csak olyan árnyalatban, mint a szemem színe.
- Hűűű. Nagyon szép. Ez különlegesség, mint a szemem?
- Nem csak, hogy különlegesség, de hozzád hasonlót még nem láttam. Emlékszem, mondtad, hogy volt egy ikertestvéred. Egypetéjű ikrek voltatok?
- Igen, azok vagyunk, és nem voltunk. Tudom, érzem, hogy még mindig él.
- Nem lehetünk benne biztosak, de hiszek neked. Ha él, megkeresem, és felmérném a képességemmel, hogy ő is ugyanilyen egyedülálló, mint te vagy teljesen egyedi vagy, de kilencvenkilenc százalékig biztos, hogyha vámpír lenne, akkor hasonló lenne hozzád.
- Nem! Az teljesen kizárt, hogy őt is ilyenné változtasd. Nem hiányzik neki, hogy ő is gyilkos legyen, attól még, hogy különleges. – mondjuk ő nem vegetáriánus, mint én a korábbi életemben, de nem hiszem, hogy szívesen gyilkolászna.
- Jó, vegyük úgy, hogy nem mondtam semmit, most pedig megyek és megveszem nekünk a repülőjegyeket.
- Te is jössz velem?
- Persze. Amúgy is van megbeszélni valóm Cullenékkel, a múltkori találkozásunk óta, csak most beszéltem velük telefonon. Nagyon különleges család, mint amilyen te vagy, csak ők vonzzák a bajt. – kaptam egy visszafogott mosolyt, de aztán komolyra váltott.
- Sok különleges vámpír van abban a családban? – azért, csak nem vagyok olyan különleges, ha egy családban többen is élnek, akiknek van egyedi képességük.
- Igen elég sokan vannak, ahhoz, hogy felkeltsék a Volturi figylemét.
- Várj, várj. Ki az a Volturi?
- Majd útközben mesélek, de most már tényleg megyek. Ha szeretnél vadászni, akkor északi irányba menj, arrafelé nem hiszem, hogy találsz embereket, de, ha mégis meggondolnád magad, akkor bármerre mehetsz. – a szája felfelé görbült, de már el is tűnt.
Egyedül maradtam megint, a torkomban lévő kaparó érzéssel együtt, de vajon melyik lenne jobb? Ha most megölök egy állatot, vagy a repülőn nem bírom magam türtőztetni és legyilkolok valakit, de ha már ez meghalt, akkor a szemtanúk sem maradhatnak életben. Viszont, ha a mosdóban kapnék el valakit, akkor nem lenne annyira feltűnő. – saját gondolataim megijesztettek, olyan dolgokat képzeltem magam elé, amikről korábban álmodni sem mertem volna, úgyhogy inkább döntést hoztam és elindultam Észak felé.

Először nagy elszántság kellett, hogy megöljem azt az állatot, de mihelyst megéreztem az illatát, mintha nem önmagam lettem volna, átalakultam volna egy ragadozóvá, akit nem érdekel mások élete, csak, hogy csillapítsa szomját. Nehéz belegondolni, hogy életem – ha ezt lehet életnek nevezni – elkövetkezendő részében egy szörnyű gyilkos leszek.

Ekkor vettem észre, hogy miután szomjúságom már csillapodott, nem álltam le a futással, és elég messzire elkerültem. Alkonyat volt. Az ég már lila, és narancs árnyalatokban játszott, úgyhogy bőröm már nem fénylett úgy, mint korábban, de nem tudtam, hogy hol vagyok. Lerogytam a földre, és könny nélkül zokogtam.
Mikor teljesen besötétedett, fölálltam, feltekintettem az ezernyi csillagra az égen és beleszippantottam a levegőbe. Az illatomat már alig éreztem, ez is jelezte, hogy elég sokat ültem ott az erdő közepén a sötétben. Mondjuk az a lényeg, hogy odaérjek hajnalra a házhoz, de Eleazart nem tudom, hogy érdekli-e, hogy kint kószálok az erdőben éjszaka, még akkor is, ha halhatatlan vagyok, de ott van az a Volturi. Arról még mindig nem mesélt. Útközben ki fogom deríteni, mi, vagy ki az, és elindultam visszafelé, hogy kifaggassam Eleazart.

köszönöm h elolvastad^^ gyere máskor is :) és ezután a rész után SK háttért fogok felrakni nektek ajándékként *-*
pusza nektek L.